Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Jonas Jonasson: A százéves ember aki kimászott az ablakon

2012.03.19

b974716.jpg

 

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve:
2011
Fordító(k):
Kúnos László
Kategória:
szórakoztató irodalom
Eredeti cím: Hundraaringen som klev ut genom fönstret och försvann
Oldalszám: 416

 


Részlet a regényből


A Never Again hivatalosan motoros-klubnak volt bejelentve, a valóságban azonban egy kisebb csoport büntetett előéletű fiatalemberből állt, a vezetőjük egy még büntetettebb előéletű középkorú férfi volt, a bűnözői tevékenységet ráadásul mindegyikük gyakorolni is kívánta.
A csoport vezetőjét Per-Gunnar Gerdinnek hívták, de mindenki csak „Főnök”-nek szólította, másképp nem is merték volna, mert a Főnök így akarta, és a Főnök majdnem két méter magas volt, százharminc kilót nyomott, és szeretett késsel hadonászni, ha valami vagy valaki nem tetszett neki.
A Főnök kis lépésekkel indult el a bűnözői pályán.  Egy vele egyidős társával zöldséget és gyümölcsöt importált Svédországba, és a származási országra vonatkozó adatokat folyamatosan meghamisította, részben azért, hogy az államot megfossza adóbevételének egy részétől, részben pedig azért, hogy magasabb áron adhassa el áruját a vásárlóknak.
A Főnök társának egyetlen kis hibája volt csak: túlságosan szűkre méretezte lelkiismeretének befogadóképességét. A Főnök komolyabb árukkal akarta folytatni az ipart, formalinnal tartósított élelmiszerekkel. Tudomást szerzett róla, hogy Ázsiában már előállítanak ilyet, és az a gondolata támadt, hogy svéd húsgombócot fog importálni a Fülöp-szigetekről, az árut olcsón, hajóval hozza be, mert a megfelelő mennyiségű formalinnal a hús, ha kell, akár három hónapig is eláll, akár harminc fokos melegben is.
Az ára viszont olyan alacsony, hogy a húsgombócot nem is kell svédnek nevezni, úgy is kifizetődik. A dán is megteszi, gondolta a Főnök, de a társa nem akart részt venni a vállalkozásban. Szerinte a formalin nagyon megfelel a hullák balzsamozására, de arra nem, hogy húsgombócoknak adjanak vele örök életet.
Útjaik elváltak egymástól, és a formalinos húsgombóc ötletét a Főnök végül soha nem valósította meg. Inkább azt az ötletét vette elő, hogy maszkot húz a fejére, és elrabolja legerősebb konkurensének, a Stockholmi Gyümölcsimport Kft-nek a napi bevételét.
Egy machete és az „ide a pénzt, különben…” kezdetű dühös ordítás segítségével – tulajdon legnagyobb meglepetésére is – egy pillanat alatt negyvenegyezer koronával lett gazdagabb. Minek bajlódjon az ember importálással, ha egyszer szinte munka nélkül is ilyen jó pénzt lehet keresni?
A későbbiekben e gondolat jegyében folytatta tevékenységét. Többnyire sikeresen, a rablási iparágban egyéni vállalkozóként eltöltött mintegy húsz év alatt csak alig néhányszor kellett szabadságát nem önként vállalt keretek között eltöltenie.
Két évtized után azonban a Főnök úgy gondolta, ideje volna valami nagyobb vállalkozásba fognia. Beszerzett magának két, jóval fiatalabb segédet, mindjárt adott is nekik vicces beceneveket (az egyiket Karónak, a másikat Küblinek hívta), és segítségükkel hamarosan két pénzszállító autót is sikeresen kirabolt.
A harmadik pénzszállító kirablásának azonban az lett az eredménye, hogy mind a hármuknak négy és fél évet kellett eltölteni a Hall nevű zárt intézményben. Itt pattant ki a Főnök fejéből a Never Again létrehozásának ötlete, amit azután gondosan megtervezett. Az első fázisban a klubnak mintegy ötven tagja lenne, akik három operatív csoportban dolgoznának: a „rablás”, a „drog” vagy a „zsarolás” ágazatban. A Never Again elnevezés a Főnök látomásának arra a vonására utal, hogy a bűnözésnek olyan tökéletesen zárt és professzionálisan működő struktúráját kívánta létrehozni, hogy a jelenlegihez hasonló kényszerszabadság eltöltése Hallban vagy ehhez hasonló zárt intézményekben egyszerűen soha többé ne legyen aktuális. A Never Again lesz a szervezett bűnözés Real Madridja (a Főnök szerette a focit).
A tagok toborzása Hall bentlakóinak körében jól indult. De a Főnök édesanyjának egyik levele, melyet a fiának írt, valahogy utat tévesztett, és kézről kézre járt a lakótársak között. A levélben a mama többek között intette fiacskáját, óvatosan barátkozzon a börtönben, nehogy rossz társaságba keveredjen, vigyázzon az érzékeny mandulájára, és azt írta, nagyon várja már, hogy az ő kis Per-Gunnarja kiszabaduljon, és újra játszhasson vele egy kört a Kincses Sziget társasjátékkal.
Ezek után a Főnök már hiába késelt meg két jugoszláv rabot ételosztás közben, és hiába tört-zúzott úgy nagy általánosságban. A tekintélye odalett. A harminc eddig verbuvált tagjelöltből huszonhét lelépett. Karón és Küblin kívül még egy venezuelai rab, José Maria Rodriguez maradt benn a csapatban, ez utóbbi azért, mert titokban szerelmes volt a főnökbe, de ezt még önmagának sem merte soha bevallani.
A venezuelait hazája fővárosa miatt mindenesetre Caracasnak nevezték el. De a Főnök, bármennyit szitkozódott és fenyegetőzött is, ezek után már egyetlen új tagot sem bírt verbuválni a klubjába. És egy szép napon három követőjével együtt szabadon bocsátották.
A Főnök először ejteni akarta az egész Never Again projektet, de a véletlen úgy hozta, hogy Caracasnak volt egy nagyférőhelyű lelkiismerettel és kétes hírnevű barátokkal rendelkező kolumbiai társa, és a dolgok úgy alakultak, hogy a Never Again közreműködésével Svédország lett a Kelet-Európába irányuló kolumbiai drogszállítmányok tranzitállomása. Az üzleti forgalom szépen növekedett, és a megfelelő személyi állományon túl immár ok sem volt rá, hogy a „rablás” és a „zsarolás” ágazatot is beindítsák.

 

 

Az Athenaeum kiadó „Az év legviccesebb könyve” reklámmal kezdte meg a könyv népszerűsítését 2011-ben. A fülszöveg szerint Rejtő Jenő Svédországban reinkarnálódott Jonas Jonasson személyében, akinek ez az első könyve. A világsiker után (1,2 millió eladott példány 8 országban bestseller) végre hozzánk is eljutott.  Nagy Rejtő rajongóként (ki nem az?) alig vártam, hogy a kezeim közé kerüljön a regény.

 A könyv elején megismerjük a százéves Allan Karlssont, aki egy svéd kisváros idősek otthonában él és éppen meglógni készül a neki szervezett születésnapi ünnepségről (amelyre még a polgármester is hivatalos). Egyenesen a buszmegálló felé veszi az irányt, ahol terve szerint az első busszal kereket old. Miközben Allan a buszra vár egy rosszarcú fiatalember Never Again farmerdzsekiben megkéri, hogy vigyázzon a bőröndjére, amíg kimegy a mosdóba. Ám amikor Allan busza befut az állomásra, az öregember hirtelen ötlettől vezérelve ellopja a fiatalember bőröndjét és ezzel kezdetét veszi a nagy kaland, humoros helyzetekkel és szereplőkkel.

 A cselekmény két idősíkon zajlik. A jelen eseménye mellett Allan múltját is bemutatja a szerző. 100 év hosszú idő és Allan szakmájának köszönhetően (politikailag független bombaszakértő) kirándulást teszünk Európában, Amerikában és Ázsiában. Tetszett, ahogy Jonasson összehozta Allant a kor leghíresebb miniszterelnökeivel, politikusaival.

 Allan Karlsson egy szimpatikus öregember, aki életében sohase panaszkodott és soha nem voltak nagy elvárásai, megelégedett annyival, hogy legyen hol aludnia és legyen mit enni és (főleg) inni. Én azonnal megkedveltem.

A szerző szerencsére nem csak Allan, hanem a többi szereplő karakterét is részletesen kidolgozta. Bele olvashatunk gondolataikba, és megismerhetjük életük fontos eseményeit. Szinte mindegyikük szeretnivaló figura, csupa életörömmel és nem hétköznapi háttérrel, melynek köszönhetően a legabszurdabb helyzetekből is győztesként kerülnek ki.

Jonasson könyve szórakoztató olvasmány, de a rejtői párhuzam legalább akkora húzóerő, mint hátrány (400 oldalon keresztül non-stop szórakoztatni még Rejtőnek se sikerült mindig). Kíváncsian várom az író második könyvét is, hogy folytatja-e ezt a stílus vonalat.

Ha egy kellemes, megmosolyogtató könyvre vágysz az elmúlt 100 év történelmi eseményeivel fűszerezve, feltétlenül olvasd el.

 

Kedvenc idézet: "Nem sokkal múlt hatéves, amikor apja rátette kezét a csenevész kis gyerekvállára, és azt mondta: – A papokkal légy óvatos fiam. Meg azokkal, akik nem isznak pálinkát. Legfőképpen pedig azokkal, akik papok is, és pálinkát sem isznak." 

 

 

 

 

 

 

 
 

 


Profilkép


Nyelvek

MagyarEnglish


Elérhetőség

A könyvtár nyitvatartási ideje: hétfő; szerda: 14-16h illetve vasárnap; kedd; csütörtök: 17-19h

Anzo Sireni 20 Giv`atayim, Israel +972-543-911-831


magyarországi kontakt: 1132. Budapest, Victor Hugo utca 32.
+36-30-913-8997

Számlaszámaink:
Discount Bank, Givatayim, 145 bankfiók: 030361
Erste Bank:
11600006-00000000-31554770

diasporalibrary@gmail.com

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 50893
Hónap: 2736
Nap: 64